Változtatható az akusztikus zongora vagy pianínó hangszíne?
A jól beállított és tökéletesen működő zongorák és pianínók között is van különbség. Az egyik érces hangú a másik lágyan szól a harmadik halk a negyedik nagy hangú.
Ahogy nincs két egyforma hangszer, úgy nincs két egyforma ízlésű zongorista sem. A zongorahangolónak lehetőség szerint a zongoristák egyedi igényeit figyelembe véve kell alakítania a zongora hangszínét. Egy keményhangú zongorából is lehet meleg, bársonyos hangot kihozni, és fordítva (a hangszer adottságai szerint bizonyos határokon belül).
A zongora hangszínét intonálással lehet beállítani. Ha a zongora hangja kemény, fémes akkor ez a kalapácsfilc keménységéből adódik. A hang lágyításához a filcet puhítani kell. A fej puhítása úgy történik, hogy intonálótűvel az ütőpont alatt néhányszor megszurkáljuk a filcet. A szúrás helye és szöge azonban nem mindegy. Nem szabad a filcet az ütőfelületeten szurkálni mert a rostok ellazulnak és a fej előbb bejátszódik. Az intonálást mindig tökéletesen kihangolt hangszeren és újracsiszolt fejeken kell végezni.
Nemcsak puhítani lehet a hangot, hanem keményíteni is. A fejfilc keményítésével érhetjük el a fémesebb, ércesebb hangot. A fej keményítésére különböző eljárásokat használnak. Hatásosan keményedik a fejfilc, ha azt impregnáljuk, impregnáló folyadékkal átitatjuk. Az átitatás nem a fej egész filcrétegére vonatkozik, hanem csak a felületére. Másik eljárás a vasalás. Speciális vasalóval átvasaljuk a filcet. A művelet után a filc bolyhai elsimulnak, összetömörülnek, keményebb lesz a fej.
Akár puhításról, akár keményítésről van szó, mindig úgy kell alakítani, hogy a hangszer hangja kiegyenlített legyen, ne legyenek kiugróan kemény vagy lágy hangok.
Természetesen nem csak a kalapácsfejek puhasága vagy keménysége adja meg a zongora vagy pianínó összhangzását, sok egyéb tényező van (pl. hangszer mérete), de a hangszín jellegében a kalapácsfejek játszanak legnagyobb szerepet.
