A zongora elnevezése
A zongora szót Barczafalvi Szabó Dávidnak köszönhetjük, aki a nyelvújítás korában számtalan új magyar szót gondolt ki. Nem vette át az idegen nyelvekből az effajta hangszerek megjelölésére használt szavakat, hanem újat hozott létre.
Az ő korában a zongoraféle hangszerek neve külföldön clavecin, épinette, cembalo, pianoforte, fortepiano, Klavier és Spinet volt, amely szavak vagy a hangszer egyik jellegzetes alkotórészét emelték ki, mint például a billentyűzetet (claves), a rezonást (épinette-lucfenyő), vagy a játék lehetőségét: erősen-gyengén (forte-piano).
Ezzel szemben Barczafalvi Szabó Dávid a zeneszerszám hangzásából indult ki, és a zeng, zsong szóból (esetleg a zong, zonog tájszóból), valamint feltehetően az orgona (esetleg tambora) szó együttes hangzása alapján faragta a zongora szót. Ez a szó is, mint minden újítás, lassan ment át a közhasználatba, először 1787-ben jelent meg nyomtatásban és 1830-tól használták inkább a többi helyett.
