Érdekességek a zongora billentyűzetéről
A zongoraépítés korai éveiben a billenyűket általában cukorfenyőből készítették, ma többnyire lucfenyőből vagy sügérfából készülnek.
A fekete félhangokat hagyományosan ébenfából készítették, ezek ma műanyagból vannak. A fehér billentyűkön eredetileg elefántcsontból volt a borítás, napjainkban a gyártók szinte kizárólag műanyagot használnak. (Legális elefántcsont korlátozott mennyiségben továbbra is beszerezhető.) A Yamaha kifejlesztett egy Ivorite nevű műanyagot, amely az elefántcsont megjelenését és tapintását utánozza, később más gyártóknál is megjelent ez.
A legtöbb zongora 52 fehér és 36 fekete billentyűvel rendelkezik, ez összesen 88 (hét oktáv plusz egy kisebb terc).
Egyes zongoráknál és pianínóknál 85 billentyű van, hét oktáv.
Néhány zongoragyártó egyik vagy mindkét irányban tovább bővítette a hangokat. Például az Imperial Bösendorfernek kilenc extra billentyűje van a basszus végén, így összesen 97 billentyűt és nyolc oktávos tartomány ad.
A közelmúltban az ausztrál Stuart&Sons gyártó készített egy 108 billentyűs zongorát, amely kilenc teljes oktávot fed le.
Az extra billentyűket elsősorban a rezonancia növelése érdekében adják hozzá, vagyis együtt rezegnek más húrokkal a pedál lenyomásakor, és így még teltebb hangzást ad a hangszer. Csak nagyon kis számú zongorára komponált mű használja ténylegesen ezeket a hangokat.
